2003/8

Jubileum A Térinformatika jubileumi száma alkalmából mi másról is szólhatna a vezércikk, mint a megtett útról, a mögöttünk lévő 99 számról. Gyorsan megjegyzem, hogy ha egészen precízek akarunk lenni, akkor már eddig is 100 szám készült el, ugyanis az első, amit még a Computerworld Informatika Kft. (a Számítástechnika szaklap kiadója) és a Geometria (akkor még) Kisszövetkezet adott ki, nem kapott számozást; mutatványszámként jelent meg 1989-ben. Ilyen hosszú és viszontagságos időszak után az ember hajlamos a visszatekintésre, a mérlegkészítésre. Az első évek szinte gigászi küzdelemben teltek el. Példaképpen említem, hogy kezdetben olyan számítógépen írtam a cikkeket, melyen nem volt magyar karakterkészlet. Mindenféle trükköket kellett kitalálni: megszoktam, hogy az "á" betűt "aa"-nak, az "ö"-t "oe"-nek, az "ő"-t pedig "ooe"-nek írjam. A nyomdai leadás előtt egy konverziót hajtottam végre, melynek során az aa, ee, ii, uue helyére a megfelelő ASCII karakterek kerültek, ám a nyomtatásnál már csak krixkraxokat lehetett látni. A szöveg elolvasása így hihetetlenül nehéz volt, szinte csoda, hogy nem maradt benne töménytelen sok hiba. A tördelés is emberfeletti teljesítményt igényelt. Ott kellett ülni a tördelő mellett, hogy a túlszedéseket megoldjuk. Volt olyan alkalom, amikor egész éjszaka dolgoztunk, és reggel karikás szemmel támolyogtam haza. Az akkori tördelőprogramok meglehetősen kezdetlegesek voltak, ezért lassan haladt a munka. Később valamelyest javult a helyzet, de még akkor is gyakori jelenség volt, hogy az előző nap betördelt és elmentett oldalak másnapra "széthullottak", és kezdhettünk mindent szinte elölről. Az első számok tizenkét oldalon jelentek meg (nem is újságnak neveztük akkoriban, hanem hírlevélnek), de még ennek a megtöltése is hihetetlen gondot jelentett. Emlékszem, hogy boldogult Szilágyi János, aki szorgalmazója és fenntartója volt a lapnak, egyszer azt mondta: "Jól meggondoltad, hogy évente hatszor akarod megjelentetni?! Nem történik annyi esemény a szakmában, hogy minden második hónapban megtölthessünk egy teljes újságot! Előbb-utóbb elfogynak a témák, nem lesz miről írni." Nem volt megoldva a terjesztés, a számlázás, nem szakmabeli olvasószerkesztővel kellett dolgozni, a cikkek összegyűjtése és megírása pedig folyamatos bravúrt igényelt. Gyakran lapzárta előtt még kétségbeejtően üres volt a számítógépes katalógusom. Akkoriban a lelkesedés tartotta életben a lapot. Szilágyi János támogatása mellett még egy embert feltétlenül meg kell említeni a kezdeti időszakból: Lászlóffy Gábort, aki sajnos ma már szintén nincs közöttünk (Róla a hamarosan megjelenő Térinformatikai Almanachban közlünk le egy visszaemlékező cikket). Gábor rendkívüli munkabírással rendelkezett, szinte ontotta a fordításokat, bár ezek legtöbbször "csak" háttéranyagok voltak, ám mégis sokat jelentettek. Természetesen nem volt grafikusunk sem. Emlékszem, hogy az első "kopfot" (az újság címének grafikus képét) is én terveztem, sőt az akkoriban tizenegy éves (!) fiam készítette el azt a rajzot, ami ma a Hungis Alapítvány emblémája. Gond volt a nyomdával is, hiszen olyan kis példányszámban jelent meg az újság, hogy arra nehéz volt vállalkozót találni. S amikor vállalta egy nyomda, akkor biztosak lehettünk abban, hogy a szerencsén múlik, hogy mikor jelenik meg a Térinformatika, hiszen csakis a két nagy munka közötti "köztes időt", szánta az újság nyomására. A legnagyobb probléma az alacsony példányszámmal volt. Sokszor azért izgultam, hogy Szilágyi Jánosnak ne fogyjon el a türelme, s vállalja továbbra is az egyfős szerkesztőség nem nagy, de azért mégiscsak létező kiadásait. Aztán lépésről lépésre előrehaladtunk. Amikor a Hungis Alapítvány átvette az újság kiadását, sikerült elérnie, hogy az MH Informatikai Intézet alapítványi támogatás gyanánt elvégezze a tördelést, a - sokszor változó nevű - katonai Térképészeti Intézet pedig az újság nyomását. Döntőnek bizonyult az is, hogy Füzesi Erika személyében a lap iránt elkötelezett olyan olvasószerkesztőt találtam, aki egyben irodai szolgálatot ellátó külső munkatárs is. Így végül elmúlt a viharfelhő a lap fölül. Mára a helyzet alapvetően megváltozott. Kummert Ágnes személyében kitűnő helyettesre sikerült szert tenni, Szekeres Zsuzsa hírszerkesztői, Székelyhidi Ilona fáradhatatlan és precíz tördelői munkája pedig a lap magas színvonalú elkészítését biztosítja. Idén már harminckét oldalon, teljes egészében színesben jelentünk meg. Különféle kiadványokkal (Forráskönyvek, Térinformatikai katalógus, most pedig a Térinformatikai Almanach) segítjük a szakemberek és a felhasználók tájékozódását. Saját honlapunk van, s megteremtettük az önálló arculatunkat. Rendszeresen adunk ki díjakat, és különböző rangsorokat jelentetünk meg a lapban, vállalva az ezzel járó összes konfliktust. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy konferenciákon, rendezvényeken az előadók a Térinformatika szaklapra hivatkoznak. Erőfeszítéseink gyümölcse egyre inkább beérik Az évfordulók kapcsán gyakori újságírói kérdés az érintett felé, hogy mai eszével vállalná-e a korábbi küzdelmeket. Erre szinte egybehangzóan azt a választ szokták adni, hogy igen, mindent ugyanúgy tenne. Elgondolkodtam ezen, és nem vagyok benne biztos, hogy a mai eszemmel bele mernék vágni egy ilyen keserves és bizonytalan kimenetelű munkába. De nagyon boldog vagyok, hogy akkor megtettem, s a körülmények úgy hozták, hogy végig is tudtam vinni, amit fontosnak tartottam. A következő 100 szám talán már könnyebb lesz... Szabó Szilárd