2005/2

A térinformatika szakma érdekérvényesítő képessége A napokban levelet kaptam Kákonyi Gábortól. Azt írta, hogy van egy régóta dédelgetett ötlete, a GIS Busz. Valamikor, úgy 1986 táján egy Budapest felé tartó vonaton összetalálkozott egy idős, nyolcvan év körüli úrral, Dr. Ungváry Sándorral. Ő volt Kolozsvár utolsó magyar polgármestere, amiért Petru Groza miniszterelnöksége alatt hét év börtönbüntetésre ítélték. Később sikerült a rabságból megszöknie, s a jeges Szamos átúszásával kimenekülnie az országból. Ungváry Sándor mesélte el, hogy amikor Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, "könyvtár-buszokat" indítottak az eldugott erdélyi falvakba. A buszokban a könyveken kívül mozigép is volt. Ez adta Gábornak az ötletet, hogy ennek mintájára "GIS buszt" kellene indítani a kisebb falvak és községek iskoláiba. A számítógéppel, projektorral, térinformatikai szoftverrel, GPS vevőkkel, és persze digitális térképi adatokkal felszerelt busz a szegényebb iskolákba is pár napra eljuttathatná a térinformatikát. A GIS busz felszereléséhez hozzájárulhatnának a hazai cégek, mind a hardver, mind a szoftver tekintetében. Igazából maga a busz és a felszerelések egy kezdeti beruházást, míg a sofőr és a benzin meg később, havi rendszeres költséget jelent. Megkérdezte, hogy első hallásra tetszik-e az ötlet. Kapásból azt válaszoltam, hogy az ötlet érdekes, de kétlem, hogy jelentős támogatási hajlandóság volna a cégek részéről. Hozzátettem, hogy én már annak is örülnék, ha legalább a megyei jogú városokat fel lehetne keresni, és GIS napokat lehetne rendezni. Időközben az IHM egyik főosztályvezetője is hozzászólt a beszélgetéshez. Mint mondta, az ötlet valóban nagyon szívet melengető. Hozzátette, hogy mi nyilván elfogultak vagyunk a térinformatika kultúra terjesztése iránt, de attól fél, hogy a politikai döntéshozók számára nem lehet egy napon említeni a magyar és az egyetemes kultúrának egyik legnagyobb részét hordozó könyvek, valamint a térinformatika terjesztését. Ennek ellenére, ha lehetne találni szponzorokat, jó lenne megvalósítani. Nem hiszi, hogy ezek között - érdemi anyagi erők bevetésével - állami szponzorokra is lehetne számítani, hiszen egyre nagyon erőfeszítéseket kell folytatni az állami kiadások lefaragása érdekében, és erre többek között az EU is figyelmeztet minket. Kákonyi Gábor továbbra is szeretné hinni, hogy ebben az évtizedben a térinformatika megismertetése az iskolásokkal ugyanolyan fontos feladat, mint ötven évvel ezelőtt egy földrajzi atlasz átnyújtása volt. Erre áldoznia kell az államnak és a cégeknek is. Mint mondotta, ez fontosabb a szemében, mint például a Művészetek Palotája nevű gigaberuházás, amelyre volt pénz, és nem is kevés. Azzal érvelt, hogy igazából az kap pénzt a központi kalapból, akinek jó az érdekérvényesítő képessége. "Nem akarok beletörődni abba, ami most van. Miért ilyen gyenge a támogatottságunk? Azért, mert a szakma jelenlegi vezetése nem tud többet kiharcolni. Miért nem? Talán azért, mert akik irányítják a szakmát, már előre feladják a reményt." - mondta végül Gábor. Abban állapodtunk meg, hogy a mostani vezércikkben idézhetem gondolatait. Nem azért teszem ezt, mintha azt gondolnám, hogy a GIS Busz megléte egy csapásra megoldaná a szakma összes problémáját. Azt viszont igenis gondolom, hogy ötletek tömegére lenne szükség, hogy kiemeljük ezt a szakterületet az ismeretlenség homályából. Egy-egy ötlet jelentőségét talán eltérően ítéljük meg, de a lényeget tekintve egyformán látjuk a helyzetet: a térinformatikai szakmának nagyon rossz az érdekérvényesítő képessége. Nem csak pénzt nem tudunk szerezni, de a lehetőségeinkkel sem tudunk élni. A helyzet nagyon kritikus. Lapunk egyik cikkében épp arról esik szó, hogy a szakképzett fiatalok sem találnak lakóhelyükhöz viszonylag közel végzettségüknek megfelelő állást. A döntéshozók nem ismerték még fel a térinformatika szerepét és hasznát. Reménykedünk abban, hogy a most pozícióba került, nagy térinformatikai gyakorlattal rendelkező szakembereknek sikerül majd a legfelsőbb kormánykörökben elérni - ha elsőként még támogatást nem is -, hogy a térinformatika a döntéseik előkészítésében helyet kapjon. Szabó Szilárd