2005/8

SZABÓ SZILÁRD: Nálunk minden marad a régiben A Térinformatika szerkesztősége folyamatosan keresi a megújulás módozatait. Az idők folyamán maga az újság is sokat változott, de továbbra is fontosnak tartjuk, hogy érzékenyen kövessük a sajtóban bekövetkezett változásokat. Azt látjuk például, hogy az internetes hírportálok egyre inkább elcsábítják az olvasókat a napilapoktól. Ezt mutatta ki a Szonda Ipsos és a GfK Hungária 2005. első fél évét vizsgáló felmérése. Hasonló következtetésre jutottak azok a külföldi vizsgálatok is, melyek a szaklapok jövőjét elemezték. Ezek az elemzések egybehangzóan azt állították, hogy a kis példányszámú szaklapoknak befellegzett - de semmi baj, az internetes virtuális kis kuckóhoz majd el-ellátogatnak az érdeklődők, és ott aztán kedvükre elböngészgethetnek az információk között. Sokan sarkosan fogalmaznak, kerek-perec kimondván, hogy a "Gutenberg-galaxisnak" egyszer s mindenkorra vége! Ezek a hullámok elérte a társlapokat is: először a GPS Magazin szüntette be a papíralapú kiadását, és hozta létre helyette az internetes portálját, majd CAD Világ váltott - egy kis átmenettel - az internetes újságra. A kérdés tehát az, hogy kövessük-e ezt a tendenciát, vagy sem. Kell-e a papíralapú újság? Vagy jobb, ha mi is belépünk a kibertérbe, és ott alkotjuk meg a virtuális Térinformatikát? Ez a kérdés az év közepétől intenzíven foglalkoztatott. Adva van egy új technika, amely biztosítja a gyorsaságot, az interaktivitást, linkek elhelyezését, animációt, meg ki tudja még mi mindent. S ahogy töprengtem "jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat" - mint ahogy Petőfi mondja -, rögzítettem is ezeket egy mini-tanulmányban, majd megtárgyaltam azt részben a laptulajdonos, a Hungis Alapítvány vezetőivel, illetve a kuratórium tagjaival. Különösen fontos volt az is, hogy megbeszéljük a társlapok tapasztalatait, és szerencsére itt is jóindulatú támogatást tapasztaltam. Információkat próbáltunk gyűjteni annak érdekében, hogy kiderítsük, miként is fogadnák partnereink egy lehetséges változást. Ennek keretében - többek között - Szolnokon személyesen is találkoztunk a térinformatikai cégek vezetőivel. Minél inkább beszélgettünk, minél több erről szóló szakcikket és elemzést olvastam el, annál világosabbá vált, hogy az internetes olvasási szokások alaposan eltérnek a hagyományostól. A legtöbb látogató első alkalommal 10 másodpercet tölt a weblapon. Ennyi idő áll rendelkezésre, hogy megnyerjük, hogy ott is maradjon. Nem szabad nagyon strukturálni az anyagot. A látogatók 30-60%-a morzsolódik le minden egyes kattintással, nem szeretik, ha túl sok anyag szerepel a kínálatban. Nem szeretik a 12 mondatnál hosszabb írásokat. És végül, de nem utolsósorban: a látogató nem kíván fizetni az információkért. Ezek bizony kemény tények. Az internet egy külön világ, önálló szabályrendszerrel, és még a megfogalmazás módjában is más, mint a papíralapú újság. Úgy fogalmaztam, hogy az internet a racionalitás diadala a humánum felett. Minden ésszerű érv az internet mellett szól, viszont mi emberek mégiscsak szeretjük kézbe venni az újságot, magunkkal vinni, lapozgatni. Az esztétikus megjelenés, a papír érintése ma már sokat jelent. Sokáig úgy gondoltam, hogy az előnyök minden bizonnyal felülmúlják a hátrányokat. Ám meglepetten - és persze némi örömmel is - tapasztaltam, hogy ez bizony nem így van. Az egyik térinformatikai cég jeles vezetője így fogalmazott: "A Térinformatikában megjelenni dicsőség. De megnézheted, hogy ki fog publikálni neked egy internetes honlapon!" Egy másik cég vezetője felhívott telefonon, és azt mondta: "Nézd, én most hirdetek nálad. De eszem ágában sincs a jövőben egy bannerért fizetni! Vagy papíralapú újság, vagy semmi!" A lényeg a lényeg: nincs változás az újságnál. A lehetőségeket keressük, nyitott szemmel járunk a világban, kutatjuk az új megoldásokat, hatékonyabb információterítés módozatait, azonban a mostani újságot ez biztosan nem érinti. Ugyanúgy fogjuk megjelentetni a 18. évfolyamunkat is, mint az előző 17-et.